Temetkezési szokások és rítusok. A bronzkori temető kincsei Nagycenkről 4.

Korábbi bejegyzésünkben szó esett arról, hogy a Kr. e. 2100–1750 között használt nagycenk-lapos-réti temető sírjaiban néhány adat a szerves anyagból, pl. fából, háncsból készült tárgyakra is utal, így a temető egyik előkelő sírjában (55. sír) megmaradt famaradványok alapján a bronz balta használatát és az eltemetett tevékenységét is igyekeztünk rekonstruálni. A temető feltételezhetően korábbi generációjának főnöki sírjában (1. sír) talált famaradványok alapján, a két tőrrel és nyakpereccel eltemetett fiatal férfi (23-28 év) maradványait deszkával borították be (Gömöri et al. 2018, Fig. 3). A közösség vezető tagjainak Zsennyén és a Gáta–Wieselburg-kultúra ausztriai temetőiben feltárt sírjaiból tölgyfából kivájt, fogantyúval ellátott rönkkoporsók és halotti ágyak nyomait ismerjük (Krenn-Leeb 2011; Nagy 2013). Többnyire a magasabb szociális státuszú eltemetettek maradványait “óvták” a másvilágon is fa-, vagy kőszerkezetes sírépítményekkel. 

Balra: az 1. sír a csontváz felett deszkamaradványokkal (Gömöri János ásatási fotója); jobbra: a hainburgi (Ausztria) 275. sírból származó leletek alapján rekonstruált, 30-40 éves előkelő férfi sírja (Krenn-Leeb 2011, Abb. 24)

A sírok égtájakhoz viszonyított iránya a közösség világképének, hitvilágának ma már nehezen megismerhető rétegeire utal. A Nagycenken elhúnytakat fejjel nyugat, délnyugat felé fektették a sírgödörbe, amely megegyezik a többi Gáta-Wieselburg temetőben előforduló tájolással. Ettől Nagycenken egy fejjel kelet felé tájolt, hason fekvő nő temetkezése (73. sír) tért el. A 23-34 éves nő (Zoffmann 2008, 16) esetleg halála szokatlan körülményei miatti eltérő közösségi megítélését tükrözheti a rendhagyó tájolás. A hasra fektetve eltemetetteket gyakran a társadalom perifériáján lévőknek tekinti a régészeti kutatás. Ennek azonban ellentmond Nagycenken, hogy több gazdag mellékletekkel eltemetett egyén, sőt az 55., főnöki sír eltemetettje is hason feküdt.

 

Rítusok és rokonok

A temetkezésekben az emberi maradványok, csontok elhelyezkedése az elhunytak neméről, társadalomban betöltött szerepükről, a köztük lévő kapcsolatról árulkodhat. Nagycenken az eltemetettek lábait felhúzva, alvó vagy magzati pozícióhoz hasonló,ún. zsugorított testhelyzetben találták. A férfiakat kizárólag bal oldalukra, míg a nőket leggyakrabban jobb oldalukra fektetve helyezték a sírba.

A Gáta-Wieselburg-kultúra temetőiben, és az itt tárgyalt nagycenkiben is általában egy egyént helyeztek egy sírgödörbe. A 66. sírból azonban két személy, egy 23-29 éves nő csontjain kívül még egy egyén csonttöredékei kerültek elő. Megemlíthetjük még a közvetlenül egymás fölé temetett nőt és férfit a 65. sírban, akik közel egy időben hunyhattak el, esetleg a haláluk oka (pl. járvány, erőszakos halál) is ugyanaz volt. Csontokon nyomot hagyó betegség és sérülés nyomát nem lehetett kimutatni, így halálukat okozhatta gyors lefolyású vírusfertőzés, vagy olyan sérülés, amely csak a szöveteket érintette.

Férfi és nő közös temetkezése a nagycenki 65. sírban (Gömöri et al. 2018 Fig. 16. nyomán)

Általában közeli szociális, illetve családi kapcsolatban (pl. anya és gyermeke, házastársak, testvérek) álló egyéneket temettek egy sírba, ezt hasonló korú temetkezések esetében DNS vizsgálatokkal igazolták németországi leletegyüttesekben (Haak et al. 2008; Knipper et al. 2015). Kutatócsoportunk első DNS eredményei a középső bronzkori településeken gödörből előkerült emberi maradványok, eltemetettek esetében ugyancsak rokonsági kapcsolatokat mutattak ki (Kiss et al. 2018).

Eulau 99. családi sírja anyai és apai ágú rokonságot egyaránt igazoló genetikai eredményekkel (Haak et al. 2008, Fig. 2)


Halotti tor nyomai?

A nagycenki temető szélén lévő, a sírokkal megegyező irányú 27. számú gödörbe kilenc, különböző méretű edényt helyeztek, emberi maradványok azonban nem kerültek elő.

A nagycenki 27. számú edénydepó ásatási fotója (Fotó: Gömöri János)

A temetők területén lévő, de nem a sírok mellékleteként elhelyezett bronzkori edényleletek a temetkezési helyen végzett, a halottakat búcsúztató vagy emlékükre rendezett egyéb rituálékkal (pl. lakoma; Guerra Doce 2006; Rojo Guerra et al. 2008) állhattak kapcsolatban. Zsennyén egy hasonló, tíz edényt tartalmazó gödör a temető központi, legidősebb férfi sírja mellett volt, azzal szoros kapcsolatban állhatott (Nagy 2013, 116–117, Taf. 16). A nagycenki és zsennyei edénydepó közel egyenlő számban tartalmazott tároló- és tálaló edényeket, amelyekben az ételeket-italokat előkészíthették, illetve a rituálé helyszínére jutatták. Az edények megsemmisítése – azaz deponálása – azt jelképezheti, hogy miután a tárgyak részesei voltak egy rituális cselekménynek (pl. a közösség vezetőjének eltemetésekor tartott lakomának, halotti tornak), már nem lehettek a hétköznapi világ részei, ezért ezeket a „szakrális hulladékként” kivonták a használatból, és a sírok között földbe ásott gödörbe helyezték (Kalla et al. 2013, 28).

Lakoma rekonstrukciója spanyolországi hasonló korú (Kr. e. 2500-2000) leletek alapján (Garrido-Pena 2007, Fig. 9 nyomán)

 

Kiss Viktória – Melis Eszter

Irodalom

Gömöri J., Melis E., Kiss V.: A cemetery of the Gáta–Wieselburg Culture at Nagycenk (Western Hungary). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 69 (2018) 5–82.

Garrido-Pena, R.: El fenómeno campaniforme: un siglo de debates sobre un enigma sin resolver – The bell beaker phenomenon: a century of debate on an unsolved enigma. In: Cacho, C., Maicas, R., Martínez, M.I., Martos, J.A. (eds): Acercándonos al pasado: Prehistoria en 4 actos. Madrid. Museo Arqueológico Nacional. Ministerio de Cultura 2007, 1–16.

Guerra Doce, E.: Exploring the significance of beaker pottery through residue analyses. Oxford Journal of Archaeology 25 (2006) 247–259

Haak, W., Brandt, G., de Jong, H. N., Meyer, C., Ganslmeier, R., Heyd, V., Hawkesworth, C., osteological analyses shed light on social and kinship organization of the Later Stone Age. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States, 105, 18266–18231.

Kalla G, Raczky P., V. Szabó G.: Ünnep és lakoma a régészetben és az írásos forrásokban. Az őskori Európa és Mezopotámia példái alapján. In: Convivium – Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 2012. november 6–7-én tartott vallástudományi konferencia előadásai & Gaál Balázs Vegetarianizmus és nem-ártás az ókori Indiában–Keleti és nyugati perspektívák. Ed.: B. Déri. ΑΓΙΟΝ könyvek 2. Budapest 2013, 11–46.

Kiss, V., Barkóczy, P., Czene, A., Dani, J., Endrődi, A., Fábián, Sz., Gerber, D., Giblin, J., Hajdu, T., Káli Gy., Kasztovszky, Zs., Köhler, K., Maróti, B., Melis, E., Mende, B. G., Patay, R., Pernicka, E., Szabó, G., Szeverényi, V., Szécsényi-Nagy, A., Reich, D., Kulcsár, G.: People and interactions vs. genes, isotopes and metal finds from the first thousand years of the Bronze Age in Hungary (2500-1500 BCE). In: Genes, isotopes and artefacts – How should we interpret the movements of people throughout Bronze Age Europe? Multidisciplinary conference, Austrian Academy of Sciences, Vienna, 13-14. December 2018. Abstract book, p. 6.

Knipper, C., Fragata, M., Nicklisch, N., Siebert, A., Szécsényi-Nagy, A., Hubensack, V., Metzner-Nebelsick, C., Meller, H.,  Kurt, W.A. (2015): A Distinct Section of the Early Bronze Age Society? Stable Isotope Investigations of Burials in Settlement Pits and Multiple Inhumations of the Únětice Culture in Central Germany. American Journal of Physical Anthropology, 159/3, 496–516.

Krenn –Leeb, A.: Zwischen Buckliger Welt und Kleinen Karpaten – Die Lebenswelt der Wieselburg-Kultur. ArchÖ 22 (2011) 11–26.

Nagy, M.: Der südlichste Fundort der Gáta-Wieselburg-Kultur in Zsennye-Kavicsbánya/Schottergrube, Komitat Vas, Westungarn. Savaria 36 (2013) 75–173.

Rojo Guerra, A.M, Garrido-Pena, R., García-Martínez-de-Lagrán, I: Everyday routines or special ritual events? Bell Beakers in domestic contexts of inner Iberi. In: Baioni, M., et al. (eds): Bell beaker in everyday life. Proceedings of the 10th Meeting “Archéologie et Gobelets”, Florence–Siena–Villanuova sul Clisi, May 12-15, 2006. Firenze 2008, 321-326.

Zoffmann Zs.: A bronzkori Gáta-Wieselburg kultúra Nagycenk-Laposi rét lelőhelyen feltárt temetkezéseinek embertani vizsgálata (The anthropologic study of the burials unearthed at the Nagycenk-Laposi rét site of the Bronze Age Gáta-Wieselburg culture). Arrabona 46 (2008) 9–34.



Vissza