Megtestesült bronzkor: kutatócsoportunk új sorozata

A Lendület Mobilitás Kutatócsoportunk munkájának középpontjában a bronzkori ember áll. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont más Lendület kutatócsoportjaihoz hasonlóan férfiakról és nőkről, a kutatott időszak társadalmáról igyekszünk minél több információt feltárni. Nemrégiben a Nők Lapjában és a Mindennapok története című blogon is olvashattuk például Fónagy Zoltán történész írását „Özvegysors a 19. században” címmel. A Lendület Családtörténeti Kutatócsoport munkatársa kétszáz évvel ezelőtti mostoha- vagy mozaikcsaládokról, árvákról, mostohákról és özvegyekről tudósít korabeli feljegyzések és dokumentumok alapján.

Családon belüli erőszak megjelenítése (illusztráció a Mindennapok története.blog.hu oldalról)

Elgondolkodtató, hogy az általunk vizsgált négyezer évvel ezelőtti bronzkori társadalomról mit tudunk hasonló szempontból, hiszen a Kr. e. 2500-1500 közötti időszakban élt emberek is szerettek, együtt éltek, gyerekeket nemzettek. Tudjuk, hogy az antibiotikumok és a modern orvoslás kora előtt a mainál jóval nagyobb volt a halandóság és kevesebb gyermek érte meg a felnőttkort, legyen szó a 19. századról, a középkorról vagy évezredekkel korábbi időkről. A mai Magyarország bronzkori lakóinak idejéből azonban nem rendelkezünk anyakönyvekkel, házasságlevelekkel, sőt egyáltalán nincsenek írott forrásaink, mint amilyenek Homérosznak köszönhetően a valamivel később élt trójai hősökről mesélnek. Festmények vagy szobrok sem maradtak fenn róluk, mint a velük egykorú fáraókról, például a gizai nagy piramist építő Kheopszról.

Kheopsz fáraó (kb. Kr. e 2589-2566) szobra (Kép: Ókori civilizációk)

Szerencsére az emberi maradványok hatalmas információforrást jelentenek a régészet számára, és az új bioarcheológiai elemzési módszerek segítségével a csontokból, fogakból egyre többet megtudhatunk a korabeli életkörülményekről, táplálkozásról. Egy sok száz vagy sok ezer évvel korábban élt, épségben megmaradt női medencecsont alapján például megállapítható, hogy a nő szült-e élete során (Rebay-Salisbury et al. 2018). A test különböző részeit ért hatások, ismétlődő tevékenységek (pl. megerőltető munka, lovaglás) az izomtapadási helyeknél szintén nyomot hagynak a csontokon. Ez alapján vizsgálható a férfiak és nők életmódja, a munkamegosztás kérdése (Eshed et al. 2004; Porčić, M., Stevanović 2009).

Férfiak és nők jellemző tevékenységei a közel-keleti gyűjtögető és első földművelő népek csontjainak vizsgálata alapján (Eshed et al. 2004)

Az eddig megvizsgált bronzkori csontvázak alapján arra lehet következtetni, hogy a nők többféle, változatos munkát végeztek, mindkét kezüket használva, a férfiaknál azonban már kialakult a jobbkezesség, ami a bronzkorban megjelenő kardforgatással is összefüggésbe hozható (Macintosh et al. 2014; Davis, Stocker 2016; Hermann et al. 2020).

Kardvívó jelenet a görögországi Püloszban feltárt, Kr. e. 1500-1420-ra keltezett „Harcos sírból” előkerült pecsétgyűrűn (Kép: UC Magazine)

A dunántúli középső bronzkori temetkezések embertani vizsgálata arról tanúskodik, hogy a gyermekhalandóság 20-30%-os, de egyes temetőkben ennél is magasabb lehetett (Hajdu 2010; Mali 2014; Zoffmann 2015; Csányi 2016, 110).

Az eltemetettek korcsoportonkénti megoszlása a dunántúli középső bronzkori hamvasztásos temetőkben (Zoffmann 2015)

A fogak vizsgálata alapján feltérképezhetők a vándorlások: a stroncium izotópos elemzés segítségével megtudhatjuk, hogy az adott temetőben örök nyugalomra helyezett személy ott született-e vagy máshonnan vándorolt a térségbe. Az archaikus DNS vizsgálatok közelebb vihetnek bennünket az egykor élt közösségek vándorlásainak és az egyének családi kapcsolatainak megértéséhez.

Új sorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy havonta összefoglaljuk egy-egy négyezer évvel ezelőtt a mai Magyarországon élt bronzkori ember életéről és haláláról megismert részleteket. Az egyéni élettörténetekből a bronzkori társadalom eddig ismertnél részletesebb képe bontakozhat ki.

 

Zárszó:

„A szép kilátás visszavisz az időben, ezek a hegyek emberi léptékkel mérve mindig itt voltak, és mindig itt lesznek, hányan néztek már le előttem innen, hányan gondoltak itt ugyanúgy szeretteikre és a múltra, hogy lehetne erről írni, vagy azokról az emberekről, akik ötezer éve néztek le a hegyről. Ötzi jut eszembe, s a múzeum Bolzanóban, ahová először be se akartam menni, mert minek megnézni egy régen halott embert, aztán a pillanat, amikor a gleccser jegében megőrzött szarvasbőr lábszárvédő foszladozásait nézve azt éreztem, hogy ez nem idő, hogy ugyanott vagyunk, nem telt el egy perc sem, vagyis csak egy perc telt el velünk, mert a hegyről lenézve minden ezredév csak egy pillanat, innen nézve szinte közhelyesen időtlen a lét.”

Dragomán György: Lana

A rézkorban élt Ötzi az őskor egyik legismertebb embere, akinek a délkelet-alpesi gleccserben fennmaradt múmiája számos információt őrzött meg (Kép: Origo)

Kiss Viktória

Irodalom

Csányi M.: Amiről a sírleletek szólnak. A társadalmi rétegződés jelei a jánoshidai késő bronzkori temetőben – What the grave goods talking about. Traces of Siocial Stratification in a Late Bronze A Cemetery at Jánoshida. Tisicum XXV (2016) 109-119.

Davis, J.L., Stocker, S.R.: The Lord of the Rings: The Griffin Warrior of Pylos. Hesperia 85 (2016) 627–655.

Dragomán Gy.: Lana. Nők Lapja 2017. június 28.

Eshed, V., Gopher, A., Galili, E., Hershkovizt, I.: Musculoskeletal stress markers in Natufian hunter‐gatherers and Neolithic farmers in the Levant: The upper limb. American Journal of Physical Anthropology 123 (2004) 303–315.

Fónagy Z.: „Özvegysors a 19. században”. Nők Lapja 2020. február 5.

Hajdu, T.: A bronzkori Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának bonyhádi temetője feltárása és az embertani leletek vizsgálata során alkalmazott módszerek tanulságai – Freilegung der Kultur des Volkes der inkrustierten Gefässe im Bonyháder Friedhof aus der transdanubischen Bronzezeit sowie Lehren der bei der Prüfung der Anthropologischen Funde angewandten Methoden. Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve 32 (2010) 129–139.

Hermann, R., Dolfini, A., Crellin, R.J., Wang, Q., Uckelmann, M.: Bronze Swordmanship: New Insights from Experiments and Wear Analysis. Journal of Archaeological Method and Theory 2020 https://doi.org/10.1007/s10816-020-09451-0

Macintosh, A., Pinhasi, R., Stock, J. T.: Divergence in male and female manipulative behaviors with the intensification of metallurgy in Central Europe. PloS ONE 9 (2014) e112116.

Mali P.: Biatorbágy–Szarvasugrás középső bronzkori temetője. In: Rajna A. (Szerk.): Múltunk a föld alatt Újabb régészeti kutatások Pest megyében – Our Past under the Earth Recent Archaeological Investigations In Pest County. Szentendre 2014, 23–49.

Rebay-Salisbury, K., D. Pany-Kucera, M. Spannagl-Steiner, F. Kanz, P. Galeta, M. Teschler-Nicola, and R. B. Salisbury. 2018. Motherhood at early Bronze Age Unterhautzenthal, Lower Austria. Archaeologia Austriaca 102 (2018) 71–134.

Porčić, M., Stevanović, S.: Physical activity and social status in Early Bronze Age society: The Mokrin necropolis. Journal of Anthropological Archaeology 28 (2009) 259–273.

Zoffmann Zs.: A Mészbetétes kerámia népességének embertani leletei Szederkény és Versend lelőhelyekről. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 (2015) 39–56.

 

Az angolul olvasó érdeklődők további információt találhatnak a sírokból előkerült emberi maradványok vizsgálatáról az alábbi segédanyagban:

https://www.academia.edu/42320394/Jan_Turek_Archaeology_of_Death_4_2_-_Scientific_methods_of_analysis_Burial_contexts_and_human_remains?email_work_card=title



Vissza