Megtestesült bronzkor 3.1. Jelena a Balaton déli partjáról

Kutatócsoportunk Megtestesült bronzkor címmel indított sorozatában arra vállalkoztunk, hogy egy-egy konkrét bronzkori temetkezés leletei (használati tárgyak, például kerámia edények, bronzékszerek és -eszközök), illetve az előkerült emberi maradványok segítségével megismertessük olvasóinkat a bronzkor első ezer évében (Kr. e. 2500–1500 között) élt nők és férfiak életének és halálának körülményeivel. Ezúttal egy Balatonkeresztúron feltárt sírban megtalált nő emlékét idézzük meg.

Balatonkeresztúr-Réti-dűlő lelőhelyen az M7-es autópálya építését megelőző ásatások során 2003–2004-ben számos régészeti korszak emlékei között egy kora és középső bronzkori település, valamint csontvázas sírok is napvilágot láttak (ásatásvezető Fábián Szilvia, feltárt terület 45.000 m2, 2976 jelenség; Honti et al. 2004, 13, III. t. 2; Honti et al. 2006, 26-29, 42-44; Fábián–Serlegi 2009).

A sírcsoportban 11, többnyire oldalt fekvő, alvó (ún. zsugorított) pózban eltemetett egyént helyeztek örök nyugalomra kissé behajlított lábakkal, kezüket legtöbbször arcuk elé helyezve. Két földbe ásott tárológödörből is előkerültek emberi maradványok: ezekből egy, illetve nyolc egyén temetkezése (Fábián 2007; Köhler 2007). A sírok zöme melléklet nélküli volt, csupán két esetben találtak a halott viseletéhez tartozó leletet: a 10. sírban az egyetlen gyermek csuklóján egy bronzlemezből hajlított karpánt, míg a 13. sírban egy felnőtt nő feje alatt apró réz vagy bronz gyöngy töredékei kerültek elő. Ezek alapján csak feltételezni lehetett, hogy a sírok a kora bronzkor emlékei (a hasonló temetkezésekről összefoglalóan: Kiss 2020). Biztos adatokkal a későbbiekben az elhunytak csontjaiból vett radiokarbon minták keltezése szolgált, eszerint a csontvázas sírok és a gödör-temetkezések a kora és középső bronzkor Kr. e. 2500 és 1640 közötti időszakában kerültek földbe.

Balatonkeresztúr-Réti-dűlő, 13. sír, és annak koponyája, valamint további kora bronzkori temetkezések (fotó: Fábián Szilvia, Gerber Dániel)

 

Középkorú nő szokatlan pózban

A 13. sírba réz vagy bronz gyönggyel eltemetett, a többiektől némiképp eltérő pózban fekvő nő különös figyelmet érdemel. Jobb karjával arcát takarja, szája elé követ helyeztek. Az embertani vizsgálat során Köhler Kitti a jó megtartású koponya és vázcsontok antropológiai jellemzői – mint például a fogak kopása, és a koponyavarratok elcsontosodása – alapján állapította meg, hogy a nő 35-45 éves korában halhatott meg. A hosszúcsontok méretéből számítva kb. 159 cm magas lehetett, ami átlagos női testmagasságnak tekintető ebben a korszakban. A megőrződött 29 fogból csupán egynél volt megfigyelhető fogszuvasodás. Testén külsérelmi nyom, betegségre utaló jel nem volt, így halálának oka jelenleg nem ismert. Radiokarbon vizsgálat segítségével megállapítható volt, hogy Kr. e. 2040 és 1890 között helyezték örök nyugalomra. A korszakban ritka fém ékszer alapján arra következtethetünk, hogy magasabb társadalmi státusza lehetett a településen élő közösségen belül (az előkerült apró gyöngyről következő írásunkban többet is elárulunk).

A koponya igen jó állapotban őrződött meg, különösen a többi egyén maradványainak megtartását figyelembe véve. Így lehetőségünk nyílt arra, hogy Kustár Ágnes antropológus segítségével elkészítsük egykori arcvonásainak rekonstrukcióját, egyben az első női arcrekonstrukciót a magyarországi bronzkorból (az első férfi arcrekonstrukciót ld. Kustár et al. 2020). A munka elkezdődött, a későbbiekben az elkészült rekonstrukcióról is beszámolunk majd.

Balatonkeresztúr-Réti-dűlő, koponyák a kora bronzkori temetőből (fotó: Gerber Dániel)

 

A bemutatott sírokból előkerült egyének régészeti és embertani vizsgálata mellett a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetében DNS vizsgálatokat is végeznek (Gerber et al. 2020). A genetikai adatok tükrében ismertté váltak a balatonkeresztúri egyének fenotípusos, azaz fizikai megjelenésre vonatkozó jellegei, úgy mint, szemszín, hajszín, stb., ami különösen értékes információt jelent az arcrekonstrukció minél pontosabb elvégzéséhez. Emellett néhány esetben rokoni kapcsolataikra is sikerült fényt deríteni; a részletes elemzés eredményeit egy hosszabb tanulmányban tesszük közzé.

Az arcrekonstrukció kezdő lépése: a Balatonkeresztúr-Réti-dűlő 13. sírból előkerült koponya gipsz másolata (fotó: Gerber Dániel)

 

Mivel a bronzkor időszakából nem ismertek írott források, a középkorú nő és kortársai nevét sem ismerhetjük. A sír 2003. augusztus 18-án került elő, ezért arra gondoltunk, hogy az azon a napon a naptárban megtalálható névnapok közül választunk: így az Ilona, Elena, Jelena vagy Lenke nevek merültek fel. Végül a genetikai vizsgálatok során meghatározott J haplocsoport betűjeléből kiindulva a Jelena nevet választottuk, emlékeztetve a később lejegyzett homéroszi eposzokból talán legismertebb bronzkori nőre, a trójai Helénére is.

Gerber Dániel – Kiss Viktória

Irodalom

Gerber, D., Székely, O., Szeifert, B., Egyed, B., Ari, E., Köhler, K., Mende, B., Fábián, Sz.: Inferences on origin and social organisation of Early and Middle Bronze Age communities lived in the western Carpathian Basin. In: Kleinová, K. (ed.): EAA 2020 Virtual 24-30 August. #Networking. 26th EAA Virtual Annual Meeting. Abstract Book. Prague 2020, 99–100.

Fábián, Sz.: Őskori tömegsír Balatonkeresztúr-Réti-dűlő lelőhelyről / A Prehistoric Mass Grave at Balatonkeresztúr-Réti-dűlő. Somogyi Múzeumok Közleményei 17(A) (2007) 79–88.

Sz. Fábián / G. Serlegi, Settlement and environment in the Late Copper Age along the southern shore of Lake Balaton in Hungary. In: T. Thurston / R. B. Salisbury (eds.), Regional Analyses of Spatial and Social Dynamics. Cambridge 2009, 199–231.

Honti, Sz., Belényesy, K., Fábián, Sz., Gallina, Zs., Hajdu, Á.D., Hansel, B., Horváth, T., Kiss, V., Koós, I., Marton, T., Németh, P. G., Oross, K., Osztás, A., Polgár, P., Pásztókai-Szeőke, J., Serlegi, G., Siklósi, Zs., Sófalvi, A. and Virágos, G.: A tervezett M7-esautópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III. / Preliminary Report III. The preceding archaeological excavations (2002–2003) of the M7 highway in Somogy county. Somogyi Múzeumok Közleményei 16 (2004) 3–70.

Honti, Sz., Fábián, Sz., Gallina, Zs., Hajdu, Á. D., Hornok, P., Koós, I., Mersdorf, Zs., Molnár, I., Németh, P. G., Polgár, P., Pásztókai-Szeőke, J., Serlegi, G., Siklósi, Zs., Sipos, C. and Somogyi, K.: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004-2005). Előzetes jelentés IV. / Archaeological research on the Somogy county section of the M7 highway and on the Route No. 67. Preliminary report IV. Somogyi Múzeumok Közleményei 17(A) (2007) 26–29.

Kiss, V.: The Bronze Age burial from Balatonakali revisited. In: Maran, J., Băjenaru, R., Ailincăi, S.-C., Popescu, A.-D., Hansen, S. (eds.): Objects, Ideas and Travelers. Contacts between the Balkans, the Aegean and Western Anatolia during the Bronze and Early Iron Age, Volume to the Memory of Alexandru Vulpe. Proceedings of the Conference in Tulcea, 10–13 November 2017. UPA 350, Bonn 2020, 529–544.

Köhler, K.: Őskori tömegsír embertani leletei Balatonkeresztúrról /The Physical Anthropological Analysis of the Prehistoric Mass Grave at Balatonkeresztúr. Somogyi Múzeumok Közleményei 17(A) (2007) 87–96.



Vissza