Megtestesült bronzkor 1.1. A balatonakali főnök

Számos múzeum honlapján találkozhatunk egy-egy szép és érdekes tárgyat bemutató rövid hírekkel, a „hónap műtárgyával”.

Kutatócsoportunk a bronzkori embert vizsgálja, így új sorozatunkban arra vállalkozunk, hogy havonta egy konkrét bronzkori temetkezés leletei (használati tárgyak, például kerámia edények, bronzékszerek és -fegyverek), illetve az előkerült emberi maradványok segítségével megismertessük olvasóinkat a „hónap emberével”, vagyis azzal, amit kiderítettünk a bronzkor első ezer évében (Kr. e. 2500–1500 között) élt nők és férfiak életének és halálának körülményeiről. Első alkalommal egyik kedvenc hősünket, a Balatonakali határában bronzfegyverekkel és arany ékszerrel eltemetett férfit mutatjuk be.

Kik azok a főnökök?

Az őskori közösségek vezetőit kulturális antropológiai megfigyelések alapján főnöknek nevezi a régészeti kutatás. Történeti és régészeti példák szerint a főnökségek átmenetet képeznek a néhány száz főt számláló falusias közösségek és a tízezres létszámú (pl. sumér) bürokratikus állami rendszerek között.

Fő jellemzőjük a vezető öröklődő hatalma, és a piramis-szerűen felépülő társadalom, de központosított állami adminisztráció még nem alakult ki. A főnökök hatalmának alapját főleg a javak megszerzésének ellenőrzése, és a gazdasági, a katonai vagy az ideológiai fölény adta (Service 1962; Earle 1997).

Cook kapitány és Hawaii főnökök találkozása az 1770-es években; a főnökök státuszát a papagájtollakból készült, értékes köpeny és fejdísz is jelezte (grafika: Petr Modlitba, Archaeological 3D Virtual Museum)

 

Főnök a Balatonfelvidékről: ki volt és mikor élt?

1965-ben Balatonakali határában egy domboldalon, vasútépítéshez kapcsolódó földmunkák közben gazdag mellékletű sír került elő. Az építőmunkások egy 16 g súlyú arany hajkarikát, és majd’ egy kilónyi (830 g) színesfém tárgyat találtak a sírban – egy különleges formájú fejszét, egy baltát, egy tőrt és egy vésőt, valamint egy spirálkarperecet.

A sír leleteit 1978-ban Torma István publikálta (Torma 1978), de számos vizsgálatra akkor nem nyílt mód. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban megőrzött csontmaradványoknak köszönhetően kutatócsoportunk elvégezhette az embertani vizsgálatokat. A csontváz és a koponya néhány töredéke alapján a sírban egy 55-60 éves férfi nyugodott.

A balatonakali sírból megőrződött csontváz és koponya töredékek (Fotó: Köhler Kitti és Hajdu Tamás)

A debreceni ATOMKI Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumában végzett AMS radiokarbon kormeghatározás szerint a férfit Kr. e. 1980–1880 között temették el. Ebben az időszakban a kisapostagi vagy legkorábbi mészbetétes kerámia kultúrájának nevezett közösségek éltek a Dunántúl középső részén.

A férfi halálának idején a dunántúli falvak lakosai között éppen terjedőben volt egy új temetkezési rítus, a halottak elhamvasztása. Az idős férfi minden bizonnyal ragaszkodott a régi szokásokhoz, így testét nem hamvasztották el (Kulcsár–Kiss 2016; Kiss 2020). 

A csontmintából a debreceni laboratóriumban bonyolult fizikai és kémiai módszerek segítségével alumínium mintatartóba „zsugorított” grafit mintán végzik a radiokarbon keltezést (Fotó: Kiss Viktória)

 

Hol készülhettek a főnöki sír bronz és arany tárgyai?

A férfi sírjába helyezett balta, tőr, véső, spirálkarperec, és arany hajkarika Közép-Európában számos sírban és kincsleletben is megtalálhatók. A főnök kapcsolatainak és hatalmának megértése szempontjából fontos kérdés, honnan származhatott a tárgyak nyersanyaga és hol lehetett a műhely, ahol a bronz és arany eszközök, ékszerek készülhettek.

A balatonakali sír bronzból és aranyból készült leletei (fotó: Hámori Péter)

Hazánk területéről néhány magas státuszú férfi temetkezéséből, továbbá Közép-Európa nyugatabbi részén, például a mai németországi Halle közelében feltárt fejedelmi sírokból ismerünk hasonló tárgyakat (Meller 2017).

Bronz balta és arany hajkarikák a kelet-németországi Osmünde lelőhelyről (Schwarz 2014, Abb. 6)

A különleges formájú fejsze típus közeli rokonai azonban csak néhány lelőhelyről, a mai Észak-Németországból és a romániai Olténiából kerültek elő, olykor kincsleletek (pl. Melz II. kincs) részeként. Ez arra utal, hogy a Balatonakali határában eltemetett férfi Észak-Európától Délkelet-Európáig egy 1500 km széles régióban tartott fenn kapcsolatokat, és a fejsze e térségen belül készülhetett (Kiss 2020).

A balatonakali főnök (rekonstrukciós rajz: Ringeisen Dávid) és a sírból előkerült fejszéhez legközelebb álló tárgyak által jelzett kapcsolatrendszer

Az Energiatudományi Kutatóközponttal, a Wigner Fizikai Kutatóközponttal, és a mannheimi Curt Engelhorn Archeometriai Központtal együttműködésben elvégzett elemzéseink megállapították, hogy a fegyvereket, eszközöket és a kartekercset réz és 5-10%-nyi ón ötvözésével készült bronzból öntötték.

A réz nyersanyag forrása az összetétel- és ólomizotóp-elemzés alapján a Balaton-felvidéktől kb. 300 km-re északkeletre, a mai Kelet-Szlovákia térségének őskori rézbányáiban kereshető (Duberow et al. 2009; Kiss et al. 2017). A férfi tárgyainak elkészítéséhez felhasznált ón eredete jelenleg is nyitott kérdés, legvalószínűbben a Cseh-Szász érchegység, vagy a Balkán érclelőhelyeiről érkezhetett a Dunántúlra (Brügmann et al. 2017; Powell et al. 2018).

Az Atomki Örökségtudományi Laboratóriumával együttműködésben végzett elemzésnek köszönhetően tudjuk, hogy a hajkarika nagy tisztaságú (több mint 94%-os) aranyból készült, emellett anyagában kismértékű ezüstöt és rezet lehetett kimutatni (Dani et al. 2019).

A főbb elemek arányának ismerete sajnos nem elegendő a nyersanyagforrás meghatározásához, hiszen ennél részletesebb adatok szükségesek annak megállapításához, hogy az Európa területén előforduló több mint 1000 aranyérc lelőhely közül honnan származhat a hajkarika anyaga (Borg 2010; Pernicka 2014). Egyelőre annyi állapítható meg, hogy nem az Erdélyi-érchegység jól ismert „Aranynégyszögében”, Verespatak (Roşia Montana, Románia) térségében fellelhető, 20-30%-nyi ezüstöt tartalmazó aranyból, hanem kis (10% alatti) ezüsttartalmú aranyból készült.

Elsődleges és másodlagos aranyérc források elterjedése Európában (grafika: Craig Williams, British Museum; Borg 2010, 738, Abb. 2. nyomán)

Hasonlóan kis ezüsttartalmú (ún. B típusú) arany tárgyak a Kárpát-medence rézkorából és bronzkorából is ismertek, ezek elterjedése alapján a szóban forgó nyersanyag a mai szlovákiai és kelet-romániai, illetve esetleg az észak-balkáni aranyforrásokkal hozható összefüggésbe (Hartmann 1978, Fig. 1; Csedreki–Dani 2011). Pontosabb eredet-meghatározást későbbi izotópos elemzésektől várhatunk.

A fentiekből kiindulva a Kárpát-medence első ónbronz fegyvereivel, eszközeivel és arany ékszerrel utolsó útjára bocsátott idős férfit minden bizonnyal a Balaton-felvidék egyik bronzkori főnökével azonosíthatjuk, aki kézben tarthatta az ott lakó közösségek bronz nyersanyag-kereskedelmét.

Köszönetnyilvánítás

A bemutatott kutatások nem jöhettek volna létre az együttműködő kollégák, Köhler Kitti (Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet) és Hajdu Tamás (ELTE Természettudományi Kar, Embertani Tanszék) antropológusok, Kasztovszky Zsolt, Káli György és Maróti Boglárka (Energiatudományi Kutatóközpont), Kertész Zsófia, Szikszai Zita és Angyal Anikó (Atomki, Örökségtudományi Laboratórium), Major István, Molnár Mihály (Atomki, Izotópklimatológiai Laboratórium), valamint Ernst Pernicka (Curt Engelhorn Archeometriai Központtal) segítsége és munkája nélkül, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. A sír leleteinek újra elemzését Regenye Judit és S. Perémi Ágota (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) tették lehetővé, amiért hálás köszönettel tartozunk.

Kiss Viktória

Irodalom:

Borg, G.: Warum in die Ferne schweifen? Geochemische Fakten und geologische Forschungsansätze zu Europas Goldvorkommen und zur Herkunft des Nebra-Goldes. In: Bertemes, F., Meller, H. (eds.): Der Griff nach den Sternen. Wie Europas Eliten zu Macht und Reichtum kamen. 5th Archaeological Conference of Central Germany, February 16-21, 2005 in Halle (Saale). Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle 11(1). Halle (Saale) 2010, 735–750.

Brüggmann, G., Berger, D., Frank, C., Maharens, J., Nessel, B., Pernicka, M.: Tin Isotope Fingerprints of Ore Deposits and Ancient Bronze. In: Newman, P. (Ed.): The Tinworking Landscape of Dartmoor in a European Context. Papers presented at a conference in Trevistock, Devon, 6-11. May 2016. Dartmoor 2017, 103–114.

Csedreki L., Dani, J.: A hencidai rézkori aranykincsen végzett PIXE vizsgálatok tanulságai – Experiences of the PIXE analyses performed on the Copper Age gold treasure of Hencida. Archaeometriai Műhely 8 (2011) 285–192.

Dani J., Kertész Zs., Szathmári I., Tarbay G., Szikszai Z., Kiss V.: Investigations of gold metallurgy of Copper and Bronze Age in the Carpathian Basin. In: 5th International Conference on Archaeometallurgy in Europe. University of Miskolc, Hungary. 19-21. June 2019. Abstract book. Miskolc 2019, 16.

Duberow, E., Pernicka, E., Krenn-Leeb, A. 2009. Eastern Alps or Western Carpathians: Early Bronze Age. Metal within the Wieselburg Culture. Eastern Alps or Western Carpathians: Early Bronze Age within the Wieselburg culture. In: Kienlin, T. L.– Roberts, B.(eds): Metals and Societies. Studies in honour of Barbara S. Ottaway. UPA 169. Bonn 2009, 336–349.

Earle, T.: How chiefs come to power. The political economy in prehistory. Stanford 1997.

Hartmann, A.: Irish and British gold types and their West European counterparts. In: Ryan, M. (Ed.): The origins of metallurgy in Atlantic Europe. Dublin 1978, 215–228.

Kiss, V.: The Bronze Age burial from Balatonakali revisited. In: Maran, J., Sorin-Christian, A., Bajenaru, R., Hansen, S. (eds.): Objects, Ideas and Travelers. Contacts between the Balkans, the Aegean and Western Anatolia during the Bronze Age and Early Iron Age. Conference to the Memory of Alexandru Vulpe. 10th-13th November 2017, Tulcea, Romania. Tulcea 2020, 553-568.

Kiss, V., Barkóczy, B., Czene, A., Csányi, M., Dani, J., Gyöngyösi, Sz., Ilon, G., Kasztovszky, Zs., Káli, Gy., Kis, Z., Kovács, R., Kulcsár, G., Maróti, B., Nagy, M., Szabó, G., Pernicka, E., Collaborative contributions to the study of Copper and Bronze in the Carpathian Basin. In: Bazelmans, J. (ed.): Building Bridges : Abstract book of the 23rd Annual Meeting of the European Association of Archaeologists 2017, Abstract book. Maastricht 2017, 360.

Kulcsár G., Kiss V.: Újra a balatonakali bronzkori sírról – The Bronze Age burial from Balatonakali – revisited. Tisicum 25 (2016) 75–82.

Meller, H.: Armies in the Early Bronze Age? An alternative interpretation of Únětice culture axe hoards. Antiquity 91 (2017) 1529–1545.

Pernicka, E.: Possibilities and limitations of provenance studies of ancient silver and gold. In: Meller, H., Risch, R., Pernicka, E. (eds.): Metalle der Macht – Frühes Gold und Silber. 6. Mitteldeutscher Archäologentag vom 17. bis 19. Oktober 2013 in Halle (Saale) / Metals of power – Early gold and silver. 6th Archaeological Conference of Central Germany, October 17-19, 2013 in Halle (Saale). Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle 11(1), Halle (Saale) 2014, 153–164.

Powell, W., Bankoff, A., Mason, A., Mathur, R., Bulatović, A., Filipović, V.: Tin Sources and Regional Trade in the Bronze Age of Southeast Europe: Evidence from Tin Isotopes. In: Gold and Bronze. Metals, Technologies and Networks in the Eastern Balkans during the Bronze Age. National Archaeological Institute, Bulgarian Academy of Sciences. Sofia 2018, 141–149.

Service, E.R., Primitive Social Organization: An Evolutionary Perspective. 2d. ed. New York 1962.

Schwarz, R.: Goldene Schläfen- und Lockenringe – Herrschaftsinsignien in bronzezeitlichen Ranggesellschaften Mitteldeutschlands. Überlegungen zur Gesellschaft der Aunjetitzer Kultur. In: Metalle der Macht. Frühes Gold und Silber. 6. Mitteldeutscher Archäologentag vom 17. bis 19. Oktober 2013 in Halle (Saale). Hrsg.: H. Meller, R. Risch, E. Pernicka. Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle 11. Halle/Saale 2014, 717–742.

Torma István: A balatonakali bronzkori sír – Das bronzezeitliche Grab in Balatonakali. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13 (1978) 15–24.



Vissza