MΩMOΣ XI. – Őskoros Kutatók Összejövetele : Környezet és ember
2019. április 10-12. között Budapesten, a BTM Aquincumi Múzeumának szervezésében került megrendezésre a MΩMOΣ XI. – Őskoros Kutatók Összejövetele konferencia, melynek idei témája a környezet és ember kapcsolata volt. A háromnapos eseményen négy témakörben (Ember és környezete; A táj; Erdő, víz, termőföld, nyersanyagok; Szimbolikus táj) közel 40 előadás hangzott el, kutatócsoportunkat egy prezentáció és egy poszter képviselte.
A nyersanyagok hasznosítása témakörben Király Ágnes tartott vitainditónak szánt előadást a növénytermesztés, -tárolás és -tartósítás lehetséges startégiáiról a bronzkori Kárpát-medencében. Fiatal kutatónk egy gondolatkísérletben a jelenleg rendelkezésre álló régészeti, archeobotanikai és klímatörténeti adatok, valamint történeti és néprajzi párhuzamok alapján egy elképzelt bronzkori gazdasági év (főként a növénytermesztés- és hasznosítás) rekonstrukciójára tett kísérletet. A vázolt szemléletmód meghonosításával (a makro- és mikroklimatikus, talajtani, vízrajzi és más telepítő tényezők, a természetes és mesterséges vegetáció, valamint a szezonálisan hozzáférhető alapanyagok együttes vizsgálata) hozzávetőleges ismeretében árnyaltabb képet kaphatunk majd egy adott lelőhely egykori életének dinamikusan változó mindennapjairól, vagy akár a településen feltárt tárgyak életciklusáról.
A tavalyi évben kezdődött nyugat-magyarországi, mikroregionális kutatásaink első eredményeit egy poszteren mutattuk be. A nagycenki Gáta-Wieselburg temető és telep környezetében végzett szisztematikus terepbejárás nyomán az Ikva- és az Arany-patak mentén tudtuk a bronzkori megtelepedés nyomait lokalizálni. A temető kiterjedésének vizsgálatának céljából magnetométeres felmérést végeztünk.
A konferencia négy témaköréből háromban nagy számban voltak bronzkorral (is) foglalkozó előadások. Az esemény így kiváló alkalmat teremtett a magyarországi, bronzkori tájrégészeti kutatások megismerésére, és eredményeink szélesebb szakmai körökben való megvitatására. Az előadásokat követő jó hangulatú beszélgetések során körvonalazódó új ötletekkel remélhetőleg jövőbeni kutatásainkat is gazdagíthatjuk majd.
Köszönjük a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának a meghívást, valamint a konferencia megszervezését és lebonyolítását!
Absztraktok:
Király Ágnes: „Tán kitart tavaszig, vagy van meg egy kis tavalyi” – A növénytermesztés, -tárolás és -tartósítás stratégiái a bronzkori Kárpát-medencében
A hagyományos paraszti kultúrához hasonlóan az őskori gazdálkodási stratégiák valószínűsíthető jellemzője is, hogy a termelési ciklusban előállított vagy begyűjtött növényi alapanyagok nem kizárólag azonnali fogyasztásra alkalmasak, hanem azokat a szükségleteknek megfelelően egy – esetleg több – évnyi ciklusban hasznosítják. A szezonalitás áthidalásához értelemszerűen elengedhetetlenek a különböző terménytároló eszközök, föld feletti vagy földbe ásott építmények, de a hagyományos tartósítási eljárások alkalmazása is. Az utóbbi évtizedek nagy felületű feltárásai és az archeobotanika vizsgálati módszereinek fejlődése révén egyre komplexebb ismeretekkel rendelkezünk a Kárpát-medence bronzkori (Kr. e. 2500–800 közé keltezhető), kultivált növényvilágát illetően is. A vitaindítónak szánt előadás első felében a jelenleg elérhető, hazai szakirodalmi adatok alapján a korszakban potenciálisan fogyasztott–termesztett és vadon termő, de ehető – növényfajokat és azok tárolhatósági jellemzőit tekintjük át. Ezt követően a növényi eredetű táplálékok előállításának, feldolgozásának, tárolásának és tartósításának különböző módjait, valamint ezek bronzkori régészeti emlékeit vizsgáljuk majd. Az előadás célja, hogy átfogó kutatási helyzetképet adjon a kora-, középső- és késő bronzkor jelenleg rekonstruálható mezőgazdasági stratégiáiról és a különbözőképpen feldolgozott növények szezonális táplálkozásban betöltött (lehetséges) szerepéről.
Melis Eszter, Kiss Viktória, Kulcsár Gabriella, Serlegi Gábor, Vágvölgyi Bence: Mikroregionális kutatások az Arany-patak és a Fertő-tó vidékén
Az MTA BTK Régészeti Intézetben működő Lendület Mobilitás Kutatócsoporttal 2018-ban kezdtük meg az időközben publikált nagycenki kora és középső bronzkori, a Gáta–Wieselburg-kultúrához (Kr.e. 2100/2000 – 1600/1500) köthető temető környezetének roncsolásmentes vizsgálatát (Gömöri – Melis – Kiss 2018). Az így kutatott mikrorégió az Ikva-sík kistájának az Arany-patak völgye és a Fertő-medence közti területét fedi le. A kutatás jelentőségét az adja, hogy míg a Gáta–Wieselburg-kultúra temetői az Északnyugat-Dunántúlon, Ausztriában és Szlovákiában egyaránt megtalálhatóak a kora és középső bronzkor átmeneti időszakában, településeikről eddig nagyon keveset tudtunk. Nagycenk határában viszont a bronztárgyakban gazdag sírokon kívül megelőző feltárások során egy, a temetőhöz köthető teleprészletet is feltártak, valamint 3 km-re északabbra a Fertő-medence déli szélén egy középső bronzkori földvár (Fertőboz-Gradinahegy) ismert. A kutatás során geofizikai felméréssel, szisztematikus terepbejárással és légifotózással vizsgáljuk a temető és a települések kiterjedését, valamint megkíséreljük a Fertő-tó lapályáig feltérképezni a bronzkori megtelepedés lehetséges helyszíneit, tájban elfoglalt helyüket. Tekintettel a folyamatban lévő kutatásra, első eredményeinket poszteren kívánjuk bemutatni.
Gömöri, J. – Melis, E. – Kiss, V.: A cemetery of the Gáta–Wieselburg culture at Nagycenk. ActaArchHung 69 (2018) 5–82.
