Hogyan keltezhetők a bronzkor változásai? – 1. rész

Az írásos források megjelenését megelőző korszakok időrendjét sokáig pusztán a régészeti leletek formai hasonlóságai, illetve a rétegtani adatok alapján határozták meg. Ennek során a régészek a geológia módszertanából kölcsönözték azt a megfigyelést, hogy a bolygatatlan rétegekben, ami legalul van, az a legrégibb, míg erre rárakódnak a későbbi, fiatalabb korok emlékei. Ennek segítségével a kerámia edények, kőből és fémből készült fegyverek, eszközök és ékszerek egymással összehasonlított, ún. relatív időrendi sorát lehet felállítani.

Az abszolút kor meghatározása

A régészeti maradványok abszolút korának meghatározására használt radioaktív szénizotópos keltezést Willard Frank Libby és munkatársai dolgozták ki 1949-ben a chicagoi egyetemen. A radiokarbonos keltezési módszer a földi élet szempontjából egyik legjelentősebb elem, a szén 14-es tömegszámú radioaktív izotópja (14C, más néven radiokarbon) felezési idejét használja fel az emberi léptékű történelem vizsgálatára.

A kozmikus sugárzás hatására, a magas légkörben természetes módon keletkező 14C a növényi fotoszintézis után, a tápanyag felvételen keresztül eljut minden magasabb rendű élőlénybe. A 14C fajlagos mennyisége a légkörben közel állandó a folyamatos keletkezése és az 5700 éves felezési idejű bomlásának egyensúlya miatt. Az élőlények haláluk után már nem vesznek fel 14C-et a környezetükből, így a maradványokban, a biológiai formában kötött szén ettől a pillanattól kezdve zárt rendszernek tekinthető, így a bomlástörvény alapján kiszámítható az elhalt élőlény kora.

A módszer fontosságát jelzi, hogy Libby 1960-ban kémiai Nobel-díjat kapott ennek kifejlesztéséért (Molnár 2006).

A kozmikus sugárzás hatására keletkező radiokarbon útja (kép: vilaglex.hu)

‘Pontosítást kérünk!’

A későbbiekben kiderült, hogy az ún. konvencionális radiokarbon dátumokat a 14C légköri aktivitásának kismértékű változása miatt korrigálni kell. Ehhez fa évgyűrűk vizsgálatából felépülő adatbázist, ún. kalibrációs görbéket használnak (Molnár 2006).

A téma egyik hazai szaktekintélye, Svingor Éva találó mondatát idézve: „A kalibráció során az eredetileg ’szép’ szimmetrikus hibájú konvencionális radiokarbon kor intervallum helyett, ’csúnya’ nem szimmetrikus hibájú, de naptári kor intervallumot kapunk” (Svingor 2010).

(Kép: http://w3.atomki.hu/hekal/vizsgalati_eljarasok/radiokarbon_kormeghatarozas_hu.html)

A magyarországi bronzkor keltezése

A módszer 1950-es évekbeli kezdetei után világszerte elterjedt, s ma már rutinszerűen végzik a csontok szervesanyag-tartalmának (kollagén) 14C-es keltezését. A bonyolult eljárás azonban ma is költséges. Ezzel is összefüggésben a magyarországi bronzkori emlékekből nagyon kevés radiokarbon adat volt ismert az 1990-es évekig.

Az első, 99 dátumból álló nagyobb adatsor a kora és középső bronzkori többrétegű, hosszú ideig lakott ún. tell-települések kutatását összefoglaló kiállítás katalógusban látott napvilágot 1992-ben (Raczky–Hertelendi–Horváth 1992). A dátumok segítségével pontosíthatóvá vált a kora bronzkor kezdete, amely a korábban elfogadott Kr. e. 1900-as dátum helyett Kr. e. 2800/2700 tájára módosult.

A későbbiekben a rézkor és bronzkor közötti (Kr. e. 2800–2600 közé eső) átmeneti fázis is beiktatásra került (Heyd–Kulcsár–Szeverényi 2013), így a ma elfogadott nézet szerint a bronzkor kezdetét Kr. e. 2600/2500-ra teszi a magyar régészeti kutatás. Középső bronzkorunk kezdete is az addig feltételezettnél korábbra, Kr. e. 2000 tájára tolódott, míg a vége Kr. e. 1500 körülre tehető.

A kalibrált radiokarbon dátumokon alapuló ún. hosszú kronológia a mükénéi kultúra és a magyarországi középső bronzkori tell-települések lakóinak korábban feltételezett kapcsolatát is új színben tüntette fel. Kiderült, hogy az említett Kárpát-medencei csoportok csak részben kortársai a Mükéné területén aknasírokból előkerült gazdag bronzkori (Kr. e. 1600–1100 közé keltezhető) görög kultúrának, részben viszont ősibbek annál.

(Kép: Raczky–Hertelendi–Horváth 1992, Tab. 2)

Ezt követően még néhány publikáció gyarapította a Kárpát-medence bronzkori radiokarbon dátumait (Forenbacher 1993; Görsdorf et al. 2004), de számos korszakból és térségből (pl. a Dunántúl bronzkoráról) továbbra is kis számban álltak rendelkezésre abszolút adatok. Lendület Mobilitás kutatócsoportunk ezért a vizsgált ezeréves periódus (Kr. e. 2500-1500) történéseinek az eddiginél pontosabb datálását célozta meg.

A régészeti ásatásból származó, megfelelő minőségű csont mintákat a debreceni laboratóriumban bonyolult fizikai és kémiai módszerek segítségével kis grafit mintává „zsugorítják” (http://w3.atomki.hu/hekal/vizsgalati_eljarasok/radiokarbon_kormeghatarozas_hu.html).
A grafit formába hozott minta az alumínium anyagú mintatartó közepén látható.
(Képek: http://petrology.geology.elte.hu/Radiokarbon_Svingor_2010.pdf; Kiss Viktória)

Ilyen irányú kutatásainkat az MTA ATOMKI Hertelendi Ede Környezetanalitikai laboratóriuma munkatársaival szoros együttműködésben végezzük. A debreceni laborban a 2011-ben üzembe helyezett MICADAS típusú új gyorsítós tömegspektrométer segítségével modern, AMS radiokarbon vizsgálatokat végeznek.

A Hertelendi Ede környezetanalitikai labor MICADAS típusú AMS készüléke (http://w3.atomki.hu/hekal/muszaki_hatter/ams_hu.html)

Az elmúlt évtizedek fejlesztései nyomán jelentősen, három nagyságrenddel csökkent a vizsgálatokhoz szükséges mintamennyiség, a milligrammos tartományra.

(Kép: http://petrology.geology.elte.hu/Radiokarbon_Svingor_2010.pdf)

Ma már a normál csont minták mellett égett csontok (hamvak) keltezésére is mód nyílik. A folytatásban arról lesz szó, hogyan használható mindez a bronzkorban élt emberek életének jobb megismeréséhez.

Javasolt hivatkozási forma: URL: https://mobilitas.ri.abtk.hu/?media=hogyan-keltezhetok-bronzkor-valtozasai-1 (Utolsó letöltés időpontja: év, hónap, nap)

Ajánlott irodalom:

Forenbacher, S.: Radiocarbon dates and absolute chronology of the central European Early Bronze Age. Antiquity 67 (1993) 218–220, 235–256.

Görsdorf, J.–Marková, K–Furmánek, V.: Some new 14C Data to the Bronze Age in the Slovakia. Geochronometria 23 (2004) 79–91.

Heyd, V.–Kulcsár, G.–Szeverény, V. (szerk.): Transitions to the Bronze Age. Interregional Interaction and Socio-Cultural Change in the Third Millennium BC Carpathian Basin and Neighboring Regions, Budapest 2013.           

Molnár M.: A szén és az idő (Carbon and time). Fizikai Szemle 56 (2006) 181–184.

Molnár M. et al.: Az új debreceni C-14 labor bemutatása (Introduction of the new AMS C-14 laboratory in Debrecen). Archeometriai Műhely 9/3 (2012) 147–160.

Raczky, P.–Hertelendi, E.–Horváth, F. 1992: Zur Absoluten Datierung der Bronzezeitlichen Tell-Kulturen in Ungarn. In: Meier-Arendt, W.–Bóna, I.–Raczky, P. (Hrsg.): Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main 1992, 42–47.

Svingor É.: Radiokarbon kormeghatározás és egyebek… http://petrology.geology.elte.hu/Radiokarbon_Svingor_2010.pdf

Svingor É.: A radiokarbon szerepe a régészetben. Természet Világa 2011, 316–318.

Svingor É.: A C-14 kormeghatározás alapjai és problémái (Radiocarbon dating: Basics and Problems). Archeometriai Műhely 2012/3, 135-146. 



Vissza