Hamvasztásos sírok Európában a Kr. e. 2. évezredtől a Kr. u. 4. századig – nemzetközi régészeti és antropológiai konferencia Münchenben

A müncheni Ludwig-Maximilian Egyetem Bioarchaeológia Központja által 2017. október 12-14. között megrendezett konferencia fókuszában egyrészt az Alpok két oldalán élő bronzkori és vaskori közösségek közötti kapcsolatokat (Transalpine Mobility and Cultural Transfer) kutató DFG projekt eredményeinek megvitatása, másrészt az említett korszakban Európa nagy részén megfigyelhető hamvasztásos temetkezések vizsgálata állt. A kétnapos tanácskozás szoros programjában 28 előadás és 8 poszter kapott helyet.

A résztvevők a mai Angliától Hollandiáig és Görögországig nyúló térség bronzkori és vaskori népei által gyakorolt hamvasztásos temetkezési szokás számos szempontját elemezték: hol és hogyan történt a hamvasztás folyamata, milyen hőfokon égették el a csontokat, hogyan helyezték el a sírban az emberi maradványokat (a mai szokáshoz hasonlóan urnában, vagy a sír földjére szórták a hamvakat). Az elégett csontok vizsgálata folyamatosan fejlődő, speciális módszereket kíván, melyek ismeretében a kutatók számos információt nyerhetnek az elhamvasztott egyének táplálkozásáról és esetleges vándorlásáról (stabilizotópos elemzés alapján), a hamvasztás idejéről (az elégett csontokban megmaradó szervetlen összetevő, a bioapatit radiokarbon keltezésével), vagy akár a hamvasztáshoz használt fafajokról (anthrakológiai elemzés révén) is. Ennek megfelelően az előadások számos módszertani kérdést is érintettek.

A magyarországi bronzkorban mintegy kétezer éven át alkalmazott hamvasztásos temetési rítusról rendelkezésre álló adatok áttekintése széles szakmai együttműködésnek köszönhetően vált lehetővé. Előadásunk a harang alakú edények kultúrája temetkezéseitől az urnamezős korszak hamvasztásos sírjaiig több ezer egyén maradványainak elemzési eredményeit foglalta össze.

Gabriella Kulcsár, Marietta Csányi, Kristóf Fülöp, Tamás Hajdu, Géza Szabó, Gábor Váczi, Viktória Kiss, Kitti Köhler

Understanding cremation burial practices in Bronze Age Hungary

Cremation of dead bodies was a very common practise in the Carpathian Basin during the early, middle and late phases of the Bronze Age. The scientific value of cremated remains were undervalued due to the microfragmentation of human bonest that provide only limited bioanthropological information. Besides, applying the most careful excavation processes, however, archaeologists sometimes face with the low average weight of the cremated bones that seems to indicate a possible selection of human remains for the final deposition. Our paper will present weight and other detailed bioarchaeological analysis of ashes from the Early, Middle and Late Bronze Age Hungary in order to collect data of burial practices and selected deposition of the deceased body. Our presentation provides new results of the burial practices and dealing with cremated remains from Hungary during the nearly two thousand-year-long Bronze Age period (2600-800 BC).

A konferencia részletes programja letölthető innen.



Vissza