A társadalmi rétegződés emlékei: a bronzkori temető kincsei Nagycenkről 2.

A nagycenki temető leleteit bemutató előző írásunkban említettük, hogy a temetkezések többféle jelenségről tanúskodhatnak. Az elhunyt életében betöltött szerepeknek megfelelő (egyéni és csoportos, rokonsági, gender) identitás lenyomatát és a közösség általi megemlékezést is tükrözhetik (Koncz–Szilágyi 2017). Az alábbiakban a társadalmi státuszt jelző mellékletek alapján kirajzolódó képre koncentrálunk.

 

Az egyén lehetséges identitásai (Koncz–Szilágy 2017, 2. kép nyomán)

 

Főnökök a társadalmi piramis élén

Az utóbbi években több kísérlet is született a bronzkori közösségek társadalmi szerkezetének megrajzolására. A nagycenki temetőhöz hasonlóan a Gáta–Wieselburg-kultúrához sorolható zsennyei temető leletanyaga, valamint az anyagi kultúrájában rokon, közép-németországi Aunjetitz/Únětice-kultúrkör sírjaiból előkerült mellékletek vizsgálata szolgált az elemzések alapjául. Ez utóbbi kultúra németországi sírleletei azt mutatják, hogy a társadalmi piramis csúcsán a fejedelmi temetkezésekből ismert előkelő vezetők álltak, például a Leubingen és Helmsdorf lelőhelyeken feltárt, Kr. e 1940 és 1810 közötti időszakra keltezhető halomsírok eltemetettjei. Magas státuszukat jelezték aranyból készült mellékleteik: hajkarikák, karperec és ruha összetűzésére használt tűk, valamint a sírba helyezett több réz- vagy bronztőr, alabárd és balta.

Bronz balta és arany hajkarikák a kelet-németországi Osmünde lelőhelyről (Schwarz 2014, Abb. 6)

A leubingeni halomsírban feltárt sírkamra és leletek (forrás: Határtalan Régészet; Ernst Probst nyomán, Museum Sachsen-Anhalt)

Talán még e „fejedelmek” fölött álló hatalom meglétére enged következtetni a Dieskau melletti Bornhöcknél előkerült – egy eredetileg 20 m magas és 65 m átmérőjű sírhalommal összefüggésbe hozható – nagyszámú aranytárgy: nyakperec, három karperec és egy balta. Az említett legrangosabb személyeket a kevesebb arany melléklettel (elsősorban hajkarikákkal) eltemetettek követték a rangsorban. A 3. csoportba a fegyveresek sírjai sorolhatóak, a negyedikbe a kisebb bronzékszerekkel eltemetett egyének. Az utolsó két (5. és 6.) csoportba a csak kerámiával, illetve (megőrződött) melléklet nélkül a másvilágra bocsátott személyek sírjai kerültek (Schwarz 2014; Meller 2017).

Az Aunjetitz-kultúra társadalmi rendszerének modellje (Meller 2017, Fig. 2)

 

Társadalmi rétegződés a bronzkori Nyugat-Dunántúlon

A Gáta–Wieselburg-kultúra közelmúltban publikált zsennyei temetőjéből előkerült 23 sír elemzése során Nagy Marcella a németországi példákhoz hasonlóan sorolta különböző társadalmi kategóriába az eltemetetteket (nála a IV. kategória jelenti a legmagasabb státuszt, az I. kategória pedig a melléklet nélküli sírokat). Zsennyén egyedül a két nyakpereccel, arany hajkarikákkal eltemetett 15. sírban nyugvó férfi lehetett a helyi vezető réteg tagja. A bronzmellékletes sírok száma itt alacsony, három sír sorolható még ez alapján a magasabb státusszal bíró temetkezések közé. Ugyanakkor a csak kerámiával és melléklet nélkül eltemetett sírok aránya viszonylag magas (Nagy 2013, 116–117, Taf. 40).

Társadalmi kategóriák a zsennyei temetőben (http://sirasok.blog.hu/2010/01/19/a_fiuk_a_banyaban_dolgoznak_5)

A fenti példákból és a nagycenki sírleletekből kiindulva öt társadalmi kategóriát állítottunk fel. A leggazdagabb sírokat a mellékletek száma és anyaga, különösen az arany hajkarikák megléte alapján bontottuk két szintre Nagycenk esetében. Így az egyes kategóriák az Aunjetitz-kultúra társadalmi modelljének alsó öt szintjével állíthatók párhuzamba.

Bronz balta és arany hajkarikák az 55. sírból (fotó: Hámori Péter)

Az 1a. kategóriába tartozik a két, arany hajkarikával, baltával eltemetett egyén: az 55. sírban fekvő középkorú harcos, aki minden bizonnyal a falu egyik vezetője volt, és az 53. sírba temetett, arany és bronz tárgyakkal felékszerezett gyermek. Ide soroltuk még az 1. sírba, deszkából készült sírszerkezetben eltemetett fiatal férfit is, akit két rézből készült nyakpereccel, két tőrrel, kartekerccsel és egy tűvel temettek el. Az 1b. kategóriába tartozhatnak a valamivel kisebb státuszt jelző, egy-egy réz- vagy bronztőrrel, és ékszerekkel (nyakpereccel, diadémmal, tűvel), de arany ékszer nélkül eltemetett nők és férfiak. A 2. kategóriába sorolhatók az apró bronzékszerrel eltemetett nők és gyermekek. A gyermekek sírjába helyezett státuszjelző bronz és arany ékszerek az anyagi javak és társadalmi rang öröklődésére utalnak a bronzkori közösségben. A 3. kategóriába került a csak edénymellékletekkel a másvilágra bocsátott tíz egyén. A 4. kategóriába sorolható a négy, mellékletek nélkül eltemetett személy (három felnőtt és egy gyermek) sírja.

Nagycenk-Laposrét bronzkori temetőrészlet térképe az eltemetettek társadalmi státusát jelző kategóriák szerint
(Gömöri János térképe alapján készítette Gucsi László)

Az erősen bolygatott zsennyei temetővel összehasonlítva a magasabb státuszú sírok aránya jóval nagyobb Nagycenken. A Nagycenkről eddig rendelkezésre álló három radiokarbon adat alapján a korábbi temetkezések Kr. e. 2020–1940 között kerültek a földbe, és a temető használata Kr. e. 1880–1770 között érhetett véget. Ezek alapján a két ovális nagycenki sírcsoportban a közösség néhány generációját képviselő vezetők háztartásához tartozó egyéneket helyezhették örök nyugalomra.

Nagycenk-Laposmező 51., 55., és 61. sírjából rendelkezésre álló radiokarbon dátumok (Gömöri et al. 2018, Fig. 41 nyomán)

A korábbi ásatások leleteinek feldolgozását követően szisztematikus terepbejárást és geofizikai mérést végzünk az Arany-patak és a Fertő-tó közötti területen. Célunk, hogy a nagycenki bronzkori temető és a település teljes kiterjedéséről, és az itt élő korabeli közösségekről minél teljesebb képet kaphassunk. A korszak újabb temetkezései néhány héttel ezelőtt a Budavári NKft. koordinálásával a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum által, a 85. út nyomvonalán végzett feltárások során is előkerültek.

Következő írásainkban a kora és középső bronzkori sírokban megmaradt szerves anyagokról és a temetkezési szokásokról, a későbbiekben pedig a Nagycenk környéki településekről lesz szó.

Kiss Viktória – Melis Eszter

Irodalom

Gömöri J., Melis E., Kiss V.: A cemetery of the Gáta–Wieselburg Culture at Nagycenk (Western Hungary). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 69 (2018) 5–82.
 
Koncz I.–Szilágyi M.: Az identitás régészetének elméleti alapjai (Theoretical foundations of the archaeology of identity). Archaeologiai Értesítő 142 (2017) 193–215.
 
Meller, H.: Armies in the Early Bronze Age? An alternative interpretation of Únětice culture axe hoards. Antiquity 91 (2017) 1529–1545.
 
Nagy M.: ”A fiúk a bányában dolgoznak”1.
 
Nagy M.: Der südlichste Fundort der Gáta-Wieselburg-Kultur in Zsennye-Kavicsbánya/Schottergrube, Komitat Vas, Westungarn. Savaria 36 (2013) 75–173.
 
Schwarz, R.: Goldene Schläfen- und Lockenringe – Herrschaftsinsignien in bronzezeitlichen Ranggesellschaften Mitteldeutschlands. Überlegungen zur Gesellschaft der Aunjetitzer Kultur. In: Metalle der Macht. Frühes Gold und Silber. 6. Mitteldeutscher Archäologentag vom 17. bis 19. Oktober 2013 in Halle (Saale). Hrsg.: H. Meller, R. Risch, E. Pernicka. Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle 11. Halle/Saale 2014, 717–742.


Vissza